6. rész - Meglepetések2012.06.01. 21:17, Fanniie
Bocsi, hogy megint sok idő telt el az előző rész óta, de nem volt időm és kedvem írni. De most itt az új rész, és még most megírom a következőt, vagy legalábbis elkezdem, és lehet holnap fel is teszem! Na jó olvasást!
- Mert szeretlek.
Hát ismét ő győzött. Megint nem tudtam mit mondani. Meglepett ez a válasza. Úgy döntöttem, inkább leülök a földre a piknikes kosár mellé.
- Én is – hallottam a saját hangom. – Mármint, nem. Nem tudom.
*** Harry szemszöge***
Tudtam, hogy ez a vallomás egy kicsit sokkoló volt, de ki kellett mondanom mit érzek. Meg egyébként is: egy olyan srác vagyok, akiért lányok milliói vannak oda, nem tudhatja, hogy nem-e csak kihasználom. Sajnos. Pedig nem használom ki, tényleg szeretem.
- Akkor most mit mondasz? – mondtam ki ezt az értelmetlen mondatot kérdéssé formálva.
- Mégis mire? – kérdezte Elena.
- Arra, hogy én… Tudod – próbáltam elmondani neki, de ez mégse volt olyan egyszerű szemtől-szemben, mint a kocsiban, ahol rá sem kellett néznem, mikor hozzászóltam.
- Szerintem ezt most hagyjuk.
- Nézd meg mit hoztam a piknikhez! – tértem át más témára.
- Ó – ennyi tudott kinyögni.
- Ó, mi? – kérdeztem viccesen.
- Ezeket nagyon szeretem. Honnan tudtad?
- Igazat mondjam? – viccelődtem.
- Nem, hazudj. Persze, hogy az igazat…
- Oké. Katherine-től tudom mindezt.
- Gondolhattam volna – vigyorgott.
***
Már nem is beszéltünk, hanem elkezdtünk enni. Körülbelül úgy, mint aki vagy hetek óta közelében nem volt semmilyen kajának. Mintha csak Niall 2 és Niall 3 lennénk.
*40 perccel később*
- Hazaviszlek – mondta Harry.
- Oké, amúgy sincs más választásom – röhögtem el majdnem magam.
Elég gyorsan hazaértünk, jó hogy, mivel előbb a hosszabb úton jöttünk, nem is tudom miért.
*otthon*
Mikor hazaértünk egy számomra idegen hangot hallottam. De volt egy sejtésem, hogy kié lehetett.
- Sziasztok! – kiabáltam.
- Miért köszönsz így Katherine-nek? – kérdezte furcsállva Harry.
- Azért, mert nem csak Katherine-nek köszöntem…
Ekkor előlépett egy fiú. Rögtön tudtam ki is ő…
- Szia Zayn – szólaltunk meg egyszerre.
- Sziasztok. Nem számítottunk rátok… - nyögte ki Zayn.
- Gondoltuk… És akkor indulunk haza? Már biztos várnak minket a fiúk… - mondta közben Harry.
- De, menjünk. Bocsánat lányok, majd máskor. Sziasztok – mondta, miközben egy puszit adott Kat arcára.
- Sziasztok fiúk! – mondtam, majd megöleltem a kis göndörkét.
***
- Ez mi volt? – támadtam rá Katherine-re miután a fiúk elmentek.
- Semmi különös. Csak elköszöntünk.
- Nem hiszem el – vigyorogtam.
- Jó. Annyi, hogy megkedveltük egymást. És egy puszi nem jelenti azt, hogy összejöttünk vagy járunk… Na és veled meg Harry-vel mi volt? Hova mentetek? Mit csináltatok?
- Nyugi. Mindent elmondok. Szóval: Elmentünk egy parkba, ahova hozott kaját – a kedvenceimet, hát nem fura?! Meg a kocsiban beszélgettünk, és azt is mondta, hogy szeret.
- Hűű, nem semmi – vigyorgott barátnőm.
- Na te csak csönd! – dobtam felé egy párnát.
- Ezt még visszakapod! – szólt a párna alól, majd ezzel párhuzamosan már dobta is a párnát rám.
Jól elszórakoztunk, mikor észrevettük, hogy már vagy 1 órája játszunk.
- Felnézek Twitterre, oké? Aztán fekszünk! – mondtam. Bekapcsoltam a laptopom. Üzenet – semmi. Tweet/Követés – 100+ követő, és ez mind azért, mert Harry írt egy szívet a nevem mellé. Gondoltam visszaírok neki egy szívet, de aztán rájöttem, hogy ezt úgy venné, mintha járni akarnék vele, és hogy tetszik, meg minden. Na végülis egy mosolygós fejet és egy (L)-t írtam neki. 2 perc múlva jött vagy 30 tweet, hogy járunk, vagy mi van köztünk?! „Inkább kikapcsolom…” – gondoltam.
- Na feküdjünk - mondtam Katherine-nek, nem is várva meg válaszát, már be is aludtam.
***
Reggel napsütésre ébredtem, és mikor kikeltem az ágyból egy levelet találtam az ajtó alatt becsúsztatva.
5. rész - Piknik a parkban2012.05.10. 20:17, Fanniie
örülnék pár kominak!:)
előző részben: "Harry volt az. „Szia Elena! :) Olyan jó volt veletek a szálloda előtt. Mindegyikőnk megkedvelt. Ja igen. A kabátom rajtad maradt. Nem olyan fontos... De majd átmehetnék érte? Kb. 20 perc múlva?"
Gyorsan lecsuktam a laptopot és a szekrényem felé indultam, hogy átöltözzek. 5 perc múlva úgy nézett ki a szoba, mint ahol betörő járt, és feltúrt mindent.
- Elena, menj oda ahhoz a szekrényhez! – mutatott egy kisebb kinyithatós ajtúra – találsz egy kék ruhát. Vedd fel azt! – biztatott.
- Wow ez csodaszép! Honnan van? – kérdeztem.
- Az titok. De siess, mert már csak tíz perced van.
Majd’ 10 perc múlva kész lettem, felöltözve, hajam megcsinálva álltam elő.
- Gyönyörű vagy, de nem felejtettél el valamit? – kérdezte.
- Nem. Haj, ruha kész… oh de! A smink!
- A sminked le kéne mosni, mert az előbbi ruhádhoz raktad fel…
Csöngettek. Biztos Harry az. De én még nem is vagyok kész!
- Menj le, engedd be, de foglald le, amíg én elkészülök.
- Nem. Nyiss te ajtót! – vigyorgott.
- Kössz… hát akkor vár, mert én sminkelek…
Szó nélkül beviharzottam a fürdőbe, gyorsan felraktam a sminket.
***
„Már lehet elment, mert azt hitte, hogy direkt nem nyitok ajtót” – gondoltam egy kicsit megrémülve.
Gyorsan elindultam, hogy beengedjem.
- Harry, Harry! – kiabáltam utána, mert már elindult a kocsijához – Harry állj meg!
***
- Nemsokára ott vagyunk! – mondta Harry.
- De mégis hova megyünk? Mondd már el! – könyörögtem neki.
- Sajnálom Elena, nem mondom el. Majd meglátod! – vigyorgott sejtelmesen – Amúgy is az már úgy nem meglepetés, ha tudod előre…
Majd odanyúlt a rádióhoz és bekapcsolta. Épp egy jó kis számnak lett vége, mikor bemondták, hogy „és 2. helyen következik a One Direction-től a What Makes You Beautiful!”. Mikor meghallotta, tovább akart tekerni, hogy ne tűnjön egoistának, hogy saját számukat hallgatja, de én odanyúltam ellöktem a kezét, és visszatekertem. Mikor kezdődött, eszembe jutott indulásom napja, mikor ugyanez a sor csendült fel a rádióban; és eszembe jutott, hogy mi minden történt velem az óta amióta elindultam Londonba. Eléggé elmerültem a gondolataimban, és arra eszméltem fel, hogy Harry elkezdi énekelni halkan a saját dalszöveg részletét, majd mikor a „Baby you light up…” részhez értünk rám nézett és nekem énekelte ezt. Olyan édes volt! Menten megcsókoltam volna – na, jó, bocsi, ez ciki kijelentés volt, még ha csak az agyamba is fordult meg.
- Hogy tetszett? – szólalt meg a dal után. Szólni nem tudtam, hogy mit mondjak. „Most azt kérdezi, hogy lesmárolnám-e, vagy jó-e a szövege a dalnak, vagy esetleg jó-e a hangja?” – merengtem el egy pillanatra.
- Hmm? – kérdezte meg újra.
- Aranyos voltál – vallottam be az igazat neki. Erre rögtön elvigyorodott, mire majdnem elájultam. Valljuk be, nem kicsit lett volna fura…
- Ne haragudj, hogy csak így megkérdezem, de van barátod? – tette fel a kérdést olyan közömbösséggel, mintha csak azt kérdezte volna, hogy „van kutyád?”, vagy valami hasonlót. Erre már köpni-nyelni nem tudtam, fogalmam sem volt, hogy most miért kérdezi, vagy hogy ha azt válaszolom, hogy nincs, mi fog történni.
- Hát – kezdtem bele, de közben kezdtem vörösödni – úgy érted, hogy olyanok, mint Katherine? – próbálkoztam kerülni a témát.
- Nem. Úgy, mint barát, pár, tudod. Aki később a férjed lesz – mondta, mint aki egészen hétköznapi témáról beszél egy kislánnyal.
- Nincs – mondtam ki gyorsan azt a kis szót, amit nagyon nem szerettem.
Harry nem szólt ezután semmit. Kínos volt a csend, de nem mertem megtörni, egyszerűen féltem, nehogy valami baromságot mondjak.
- Mindjárt ott vagyunk – mondta Hazza.
- Oké – válaszoltam. Már tudni lehetett, hogy hova visz – egy londoninak. Nekem semmi kép, nem is ismertem Londont.
- És miért nincs?
- Mégis mi nincs?! – kérdeztem vissza.
- Barátod. Olyan szép és okos lány vagy, nem hiszem, hogy egy pasi se lenne oda érted – tért vissza a témára.
- Ahol én lakok, ott nem ilyenek a srácok, mint…
- Mint…?
- Inkább hagyjuk. Mások – próbáltam lezárni a témát.
- Mások? Kihez képest mások? – folytatta.
- Hozzád – mondtam ki végülis.
- Hmm, szóval én jobb vagyok, mint az ottani srácok – állapította meg magában viccesen.
Megérkeztünk. Valami parkban lehettünk, annyira rájöttem.
- Gyere ide, és csukd be a szemed!
Gyorsan odamentem, hogy mihamarabb megtudjam, miért hozott ide. Megfogta a kezemet és elkezdett vezetni. Körülbelül 3 perc múlva megálltunk és azt mondta, hogy kinyithatom a szemem.
- Úristen – nyögtem ki.
- Nem tetszik?
- De, de. Nagyon. És ezt most miért is? – kérdeztem tőle.
- Mert . . .
4. Egy álmunk vált valóra2012.04.12. 22:04, Fanniie
- A jegyeket!
- Mindjárt adom is… - szóltam. Keresem, keresem, de nem találom. Sehol nincs. – Csak ezt ne! – kiáltottam fel.
- Jegy nélkül akartok bemenni? – kérdezte öntelten vigyorogva az ellenőr.
- Nem, dehogyis. Van jegyünk. Mielőtt eljöttünk, emlékszem, hogy elraktam.
- Na, álljatok ki a sorból! Más szeretne még ma bejutni a koncertre…
- Gyorsan vissza kell mennünk, hátha még is ott hagytad a szekrényen…, vagy valahol.
- De emlékszem, hogy eltettem!
- Elhiszem, de minden esetre nézzük meg – próbált bíztatni Katherine, bár nem ment neki igazán.
***
- Itt sincs! Sehol! – ültem le az ágyra sírva. – Nagyon ügyes vagyok.
- Semmi baj! – ölelt át barátnőm.
- De igen is van! – mondtam kiakadva.
- Menjünk vissza! Úgy érzem meglepetésben lesz részünk.
- Örülnék is neki…
***
- Itt a helyszínen lehet még jegyet venni? – kérdeztük.
- Lányocskák, erről lekéstetek. Már elfogytak.
- Nem elég, hogy eltűnt a jegyünk, szar kedvem van, de már jegyet sem lehet venni. Egész idő alatt a mai koncertet vártam. Az egész nyaralásom el van szúrva – mondtam sírva.
- Sajnállak titeket, de én sajnos nem tudok segíteni – mondta sajnálkozva.
Ekkor valaki megérintette a vállam. Olyan gyengéden és… Az illata ’csábító’ volt. Nem tudom mi lelt. Hátrafordultam. Egy elbűvölő zöld szempárba néztem. Teljesen lefagytam. A fiú letörölte a könnyem. Addigra szinte teljesen lenyugodtam.
- Szia, újra! – köszönt nekem. Ekkor eszméltem fel, hogy ki is ő, habár az arcát még mindig nem láttam.
- Szi-i-a – köszöntem vissza kicsit dadogva.
- Jó, hogy újra látlak titeket! – vigyorgott Harry.
- Mi is örülünk – mondta Kat.
- Mi baj van amúgy?
- Mindegy. Haza kell mennünk – mondtam szomorúan.
- Szia, Harry! Mit csinálsz? – kérdezte nyálas hangon egy srác.
- Ne viccelődj már mindig Zayn – fordult hátra vigyorogva.
- Bocs. De valami baj van?
- Hát mondhatni… Hadd mutassam be a két lányt. Ő itt Elena – mutatott rám -, ő pedig Katherine. Múltkor velük találkoztam a repülőtéren.
- Aha. Tehát ők azok, akikről már annyit meséltél nekem – mondta vigyorogva.
- Hmm, igen – reagált rá gyorsan, mielőtt Zayn bármit mondhatott volna.
- Na, gyertek velünk! – mondták egyszerre. Olyan jó érzés volt Harry kezeiben nyugodni. Bár csak úgy maradhattam volna még egy kicsit… De elvette a kezeit, majd elindult Zayn és Kat után.
***
- Szuperjó volt a koncert! És köszönjük, hogy behoztatok minket!
- Mi köszönjük, hogy eljöttetek! – mondta Liam, akivel nagyon jóba lettünk, mióta megismerkedtünk.
- Hazavihetünk titeket? – kérdezte Zayn Katherinetől.
- A haza az egy kicsit messze van… szállodában lakunk. De ha van időtök…
- Persze hogy van! Főleg ilyen szép és kedves lányokra – szólt közbe Louis, amire a többiek helyeslően bólogattak.
- Hát akkor induljunk! – pattantam fel.
Kifelé Harry rám mosolygott, de mennem kell tovább, nem láthatja rajtam, hogy most perpillanat elolvadok. Kat és Zayn jött leghátul.
- Egyszer majd HAZA viszlek! – emelte ki a szót, miközben rám kacsintott. Egy picit elpirultam, de ezt már nem látta.
***
- Hát itt laktok – mondta Zayn.
- Öhm, igen.
- Nem fázol? – szólt hozzám kedvenc bandatagom.
- De, egy kicsit – válaszoltam.
- Tessék – és ezzel rám adta a kabátját, és átölelt.
- Mi a kocsiban leszünk – mondta Louis, miközben Liam rámutatott a járgányra.
- Nem lehet a szállodában kaját venni? – kérdezte Niall.
- De, lehet – mondtam nevetve.
- Louis, Liam! Bocsi, de dolgom van! – mondta komolyan.
Elindult az ajtó felé, és mikor már kellő távolságra ért, nevetésben törtünk ki.
- Nem jöttök fel egy teára, kávéra, vagy valamire?
- Sajnos mennünk kell. Egyedül amúgy se jó ötlet mászkálni – vigyorgott Harry. – Csak még meg kell várnunk Niall-t.
- Majd máskor, lányok! – kiabáltak ki ketten az autóból.
- Ti hallgatóztatok?!
- Oh, itt is van Niall –kajával a kezében-, szóval mennünk kell. De este beszélünk Twitteren –márha Harry megadja a nevetek-, mind a négyen, vagyis heten – helyesbített Zayn.
- Oké!
- Sziasztok! – mondtuk.
***
Mikor hazaértünk átöltöztünk és lemostuk a sminket. Ezután elővettük a laptopjaink, és megnéztük a Twittert:
Harry: „De aranyos. Nekem tetszik:$”
Zayn: „Gyönyörű, és nagyon kedvelem. Örülök, hogy megismertem!”
Majd mindegyik tag írt Harry-nek külön-külön, hogy mi a Twitter nevünk, amire Harry épp egy perccel ezelőtt válaszolt:
„ @Real_Liam_Payne @NiallOfficial @zaynmalik @Louis_Tomlinson: leírom privátba! ”
Ahogy elnézem a Twitterüket, mind az öten online vannak. „Na, megnézem, hátha írt valaki.”
- Úristen! – örültem meg, noha most már nem annyira hisztérikusan, mint a repülőn. – Liam, Niall, Louis és Zayn is követ.
- Hé, engem is követnek! Mind az öten! – mondta szobatársam, és egyben legeslegjobb barátnőm.
- Ez tök király. Várj csak! Jött egy üzenetem! Mikor ezt meghallotta, gyorsan odapattant mellém az ágyra.
- Nem merem megnézni – mondtam.
- Na, nézd már! Gyorsan! – sürgetett.
- Jó…
Harry volt az. „Szia, Elena! :) Olyan jó volt veletek a szálloda előtt. Mindegyikőnk megkedvelt. Ja, igen. A kabátom rajtad maradt. Nem olyan fontos… De majd átmehetnék érte? Kb. 20 perc múlva?”
4. rész : Holnap érkezik!2012.04.11. 23:13, Fanniie
Sziasztok! Gondoltam, hogy még nem rakom fel, kiírom. Holnap jön az új rész, ami elég hosszú lett, Wordben 3 oldal..:D Na szóval, addig is jó várakozást, egy kis részlet mellett:
- Nem fázol? – szólt hozzám kedvenc bandatagom.
- De, egy kicsit – válaszoltam.
- Tessék – és ezzel rám adta a kabátját, és átölelt.
3. Ruhaboltok tömkelege2012.04.07. 22:13, Fanniie
- Jó reggelt! Hány óra? – kérdeztem félig álmosan Katherine-től.
- Várj, megnézem! – válaszolt.
- Ööö úristen! Ne! – vágott kissé rémült arcot.
- Mi van?!
- Elaludtunk. Mindjárt 11 óra!
Gyorsan kipattantam az ágyamból, miközben odaszóltam neki:
- De 11 órára ott kell lennünk a jegyekért! És még vásárolni is akartunk előtte!
Kat sóhajtott egy nagyot, és szó nélkül elment készülni. „Hát jó… Akkor én is megyek, összekapom magam…” – gondoltam.
Körülbelül 10 perc múlva már úton voltunk… „Bár így is késni fogunk…” – gondoltuk mindketten magunkban.
***
Egy szép nagy ház előtt állunk. Gyorsan csengetek. Nem jön válasz.
- Már biztos nincs itthon. Hiszen fél órát késtünk… - mondtam elkeseredetten; és félve attól, hogy a ma esti koncertünknek annyi.
Egyszer csak kinyílt az ajtó. Egy alacsony nő állt előttünk.
- Jó napot! – mondta barátnőm. Katherine vagyok. De szólítson csak Katnek. Ő itt Elena, vele jöttem Londonba.
- A jegyek! – súgtam neki.
- Ja, igen. A jegyekért jöttünk.
- Késtetek.
- Tudjuk – szabadkozott Kat.
- Várjatok, hozom!
Gyorsan itt is termett és átadta.
- Szívesen...! – mondta.
- Köszönjük! – mondtam már-már ugrálva az örömtől.
***
- Még van annyi időnk, hogy pár boltba benézzünk.
- Rendben. Menjünk. De tudod, hogy koncert előtt még vissza kell mennünk a szállodába – jelentettem ki.
- Persze hogy tudom.
Bementünk az egyik boltba. Egy kicsit nézelődtem és meg is találtam azt a ruhát, amit semmi pénzért nem hagynék ott. Na, talán. Ha nagyon nagyon drága lenne. De nem az. Ezután bementünk még két boltba, de semmi jó nem volt, ami Katherine-nek tetszett volna.
- Bemegyünk még egyetlenegy boltba, aztán ha ott nem lesz semmi, majd választasz a ruháimból – mondtam.
- Oké… - mondta kissé lelombozódva. Beléptünk a boltba és rögtön meglátta a számára megfelelő ruhát. És hogy valaki nehogy elvigye előle, gyorsan odament és kezébe vette, majd elment felpróbálni. Mikor meggyőződött róla, hogy tökéletes, odaállt a pénztárhoz, és már fizette is ki.
Minden olyan gyorsan történt. Arra eszméltem, hogy újra a szállodában vagyunk.
- Hahó. Nagyon le vagy fagyva.
- Hmm, mond?!
- Áh, semmi… Készülődj a koncertre!
*Már lassan az egy órát ütjük a készülődésben.*
- Kész vagyok – kiáltottam.
- Én már rég – nevetett Kat. (Hát igen… ő örökké gyorsabb marad nálam)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
